Csak akkor fejthetjük meg, hogy a Shámisztikus Tánccsoportnak miért ez a neve, ha megnézzük mindazt, amit előadnak. Egyszer vagy még inkább kétszer. Szerelem, vágy, kéj, boldogság, düh és harag. Mindez rejtőzik, vagy éppen árad a táncukból. Akárcsak a Duna, amelynek partján táncolnak majd vagy a Nílus, az Amazonas, a Yukon, a Jangce, amely mellett valaha ősi szertarásukat bemutatták a nagy folyamok melletti őslakók. Shámi kimeríthetetlen forrásból merített. Az ősi népek gazdag kultúrájából, táncvilágából gyűjtötte össze azokat a látványos elemeket, amelyekből az érzelem-és az érzelemgazdag produkciója kialakult.
Eredetisége abban rejlik, hogy nem csak feldolgozta a tibeti, indiai, polinéz, török, egyiptomi, arab, afro, dél-amerikai, japán és kínai több ezer éves táncok világát, hanem hozzátette tehetségét és kivételesen gazdag egyéniségének értékeit is. Szerencsére nincs egyedül. Kitűnő partnerekre lelt.
Afro-táncokat is bemutat a Shámisztikus tánccsoport a szabadtéri színpadon. Vajon mit szólna hozzá, ha valamelyik bárányfelhő széléről Kittenberger Kálmán letekintene ide, a földre? A nagy vadász ugyanis, nemcsak oroszlánra, elefántra célzott és nemcsak a Kilimandzsáró és a Viktória-tó vidékén járt, hanem tanulmányozta az afrikai népek ősi kultúráját is, vallási szokásaikat, házasságkötési szokásaikat is.
A Shámisztikus Tánccsoport nem másol, nem utánoz. Az ősi kultúrák mozdulatvilágához hozzáköti, varázsolja önön képzelőerejét, tehetségét. Transzformálja az időtlen idők mozdulatvilágát. Összeköti a letűnt időket a XX., illetve a XXI. Század emberének érzésvilágával.