- Sokan gondolják, hogy a hastánc keletről behozott koreográfia. Ilyen is van, de ez ősi dolog, mely a magyar kultúrának is része volt valamikor. Máig is működik bennünk, a vérünkben van. Az ősi energia, a női princípium ugyanúgy tör elő, mint elődeinknél. Az ősmagyar lét pusztai szabadságát érezhetjük „itt és most”. A táncos saját érzésvilágát próbálom meg előhozni, lelkének szépségét mozgásba lendíteni.

- Ez egyfajta transzállapot?

- Az átélés csodája mindenkiben működik, bármilyen magyarázatot is adunk hozzá. Itt az ösztön és a tudat közötti egyensúlyról van szó. Amikor megmozdulunk, a legszebb kommunikációs eszközzel, a testünkkel fejezünk ki valamit. Átélhető, hogy nem a testünk kapott egy lelket, hanem a lelkünknek adatott egy test. A testet fel kell szabadítani, és legalább ilyen fontos a technika elsajátítása is.

A fél tudás, a silányság béklyó. Először a benső energiákat ismerjük meg, majd a külsővel is kapcsolatot teremtve, közvetítőkké válunk. A legkisebb mozdulatunkkal is atomok tömegeit mozgatjuk magunk körül. Ennek átélése olyan belső harmóniához vezet, mely szinte imává nemesíti táncainkat. Szavakkal leírhatatlan energiák jeleníthetők meg, melyek a néző lelkét is átizzíthatják.

- Hol láthatunk ilyen hastáncosokat?

- Én inkább lélek-testtáncnak nevezem ezt a meditatív, szinte intim állapotot. Itt nem a magamutogatás a cél, ezért nem nagyon szoktunk fellépni. A tánc során az egónk szinte megszűnik, aminek kulturált befogadására a közönségnek még csak szűk rétege érett. A mai fogyasztói társadalmunkban a kombináló tudati tevékenység dominál, tehát az agy bal féltekéje. Mi azonban a jobb féltekés tevékenységgel igyekszünk egyensúlyt teremteni. Korhatár nélkül

Szöveg: Héty Péter