
Nem egészen hastánc, amit művel, nem kifejezetten a csáberő növeléséről szól. Shámi- a táncművésznő megálmodta magának ezt a nevet-„lélek-testtánc”-nak nevezte el azt a rituális mozgást, amit szinte bármilyen zenére lehet végezni. Mert nemcsak az előadói minőség, a művészi produkció a lényeg, hanem az a kapcsolat, ahogy az ősi természet ereje a test által megnyilvánul: a lélek kinyílik, mint a virág bimbója a tavaszi napsütésben, és jól érzi magát.
|
|
Csak az tud örömet szerezni másoknak, aki a maga örömével is foglalkozik - nyilatkozta egyszer egy folyóiratnak. Ott arról is beszélt, hogy „ha a testben nincs erő, a lélek nem tud kibontakozni…A tánc egyfajta kommunikáló eszköz, de nemcsak a külvilágnak szól. Ha a lélek-testtánc lényegét akarjuk megérinteni, termékenységi táncnak nevezhetjük…” A legkülönbözőbb zenére meg lehet mozdulni, a lényeg, hogy a pillanatnyi lelkiállapotunk azonosulni tudjon vele. A kezdet: a középpontban való nyugvás. Innét indul az első, legapróbb mozdulat. Akár csak a tekintet megváltoztatása, magával hozza a test energetikai rendszerének módosulását. Aztán a zene hullámait, a ritmust követi a tánc, mozdulatról mozdulatra, a szív dobbanását, az élet lüktetését. Létre kell jönnie a lélek-test közötti kölcsönhatásnak.” Ez tehát nem show-műsor, mindenki spontán mozoghat, nem kell ügyesnek vagy még ügyesebbnek lenni, nincsenek ügyetlenek. Nincs jobb láb és bal láb, a mozgás van, ami a testi-lelki „jóllétért” való. A tánc ebben az esetben lehetőség az önmagunkra találásra, a belső harmónia megteremtésére, a nőiség szépségének átélésére.
*(. ..de minél több harmonikus és szépen kidolgozott mozdulatot ismer a test, annál jobban engedi szárnyalni azt.)
*Kiegészítés:
Shámi
|
|