- Nem a keleti kultúrák kiváltsága ez a tánc, figyeljük meg a pici lányokat a tükör előtt, milyen ösztönösen riszálnak, tekeregnek, s az mennyire hasonlít az úgynevezett hastánchoz. Ez egy ma is élő ősi hagyomány, a nőiességet hordozza. Vannak kultúrák, ahol a hastánc a születésre felkészítés része, a kismama hastáncosnőkkel együtt hívja a babáját a világra.

Majd elmesélte a hastáncosviselet egyik „eredetlegendáját ”: az egyik régi történet szerint a piactéren így táncoló lányt az emberek aprópénzzel jutalmazták. Ezért viselnek a hastáncosnők a mai napig érmékkel díszített kendőt. A hastáncosnők szegény családból valók voltak, de becsületes, szeretetben tartott lányok, akiket tisztelet illetett.

- Ma az orientális táncokat látjuk divatba jönni, de ahol termékenységi kultusz létezett, ott volt hastánc is. Ma azért népszerű, mert mi nők szeretnénk megint tényleg nők lenni, a társadalmi énünk mellett megint a szerelem, a termékenység papnői is lenni. Benne van (kezelhető módon) az erotika, a szexualitás kifejezése, de nem a csábítás a cél. Amit Egyiptomban, Marokkóban, Törökországban, Tunéziában mutatnak be folklóresteken az már leginkább a turistáknak szól, nekik akar „megfelelni”- távolodik a kultúrától, a hagyománytól.