Számomra nincs tánc, mely jobban tükrözné a szexualitást és a nőiességet a hastáncnál.
Shámi azonban kicsit más, teljesebb magvilágításba helyezte ezt az ősi mozgást, és rámutatott arra, mennyivel többről van szó, mint az erotika vagy a szórakoztatás. Shámi nem egyszerűen hastáncot, hanem lélek-testtáncot táncol, amely egyfajta útja az önmegismerésnek.

Számtalan legenda kering a hastánc eredetéről, mesélnél egy kicsit ennek a táncnak a kezdeteiről?
Maguk, a táncot művelők sem kedvelik minden esetben a hastánc elnevezést, mivel ez alapvetően nem utal a tánc valódi jellegére. A kultúrák nem ismerik a határokat, ezt a táncot sem lehet kulturális vagy egyéb határok közé szorítani, pontosan az ősisége miatt. Amióta csak létezik férfi és nő, a nő ismeri és műveli ezt a táncot, amit eredetileg a világ legkülönbözőbb részein ugyanazzal a minden nőben benne rejlő ősi energiával telve táncoltak. A mára sokak által ismert eredetlegendák feltehetően később szövődtek. Ám alapvetően egy energetizáló táncról van szó, amelynek az általam kidolgozott és képviselt mai irányzatát lélek-testtáncnak neveztem el.

Mit takar az elnevezés?

A lélek-testtánc egyfajta örömtánc, amelyhez valójában nem kell semmilyen előzetes megtapasztalás. Olyan értelemben beállítódástól független, hogy egyaránt megérintheti a racionális embereket és azokat, akik hisznek a spirituális világban. A természet rendje tükröződik ebben a mozgásban. Azonban fizikai és szellemi értelemben egyaránt fontos, milyen energiákat veszünk magunkhoz.
Nem mindegy mit eszünk, milyen érzéseket táplálunk magunkban, mit gondolunk. Mindez meghatározza az életminőséget. Tánc közben a testben teret kapnak az energiák a szabad áramlásra, ezáltal felszabadulnak azok az elzáródások, melyek lelki gátakat, problémákat okozhatnak. Véleményem szerint nem túlzás azt mondani, hogy a tánc átkerülsz egy másik dimenzióba, ahol már egyetlen mozdulat sem öncélú, mert az ember átéli, hogy része az egésznek, s benne van a világmindenség egysége.

Mindennek a megtapasztalása hosszú fejlődési folyamat lehet.

Ez így van, ám a folyamat hosszúsága egyénenként változó. Függ attól, ki mennyire befogadó, mennyi teher rakódott rá az idők folyamán, milyen korlátok között mozog továbbá megérett-e arra, hogy felismerje problémáit, szembe merjen nézni azokkal, és a tánc segítségével képes legyen feloldani az energiablokkokat és elengedni a gondokat. Azt szoktam mondani, mindenki annyit kap a tánctól, amennyit az adott élethelyzetben képes befogadni és feldolgozni.

Évek óta tanítod a lélek-testtáncot. Hogyan tudsz segíteni a tanítványaidnak?

Azt vallom, hogy a lelkünk kapott egy testet és nem a testünk lelket, ezért mindenkihez más út vezet. Egyenként próbálom ráébreszteni tanítványaimat saját értékeikre, külső-belső szépségükre, nőiességükre, és segítek felébreszteni bennük lévő ősi tudást, amit tánccá formálva könnyebben felszabadíthatnak. Azonban sosem felejtem el, az a „dolgom”, hogy fogjam a kezüket, de ha eljött az ideje, akkor elengedje.

Miket tapasztaltál a tanítás során?

A nők hajlamosak mostanában elfelejteni, hogy Nők, és nem teljes értékű nőként élik meg magukat. Ennek egyik okát abban látom, hogy manapság mesterségesen gyártott nőideálok jelennek meg a tökéletlenség érzését ébresztve a nők többségében. Véleményem szerint a fogyasztó-és szépítő módszerek kipróbálása helyett inkább meg kellene tanulnunk
megszeretni saját testünket. Ha az ember alapvetően nem tudja elfogadni magát, akkor mindig újabb és újabb hibákat fog találni külsejében, mely folyamatos belső frusztrációt okoz. A tánc lehetőségein keresztül sok nő végre valóban megélheti nőiességét.

Amikor jómagam először jártam táncórán, zavarba jöttem saját látványomtól, furcsa volt nézni botladozó tükörképemet. Egy ilyen ősi, nőies mozgás esetében ez még zavarbaejtőbb lehet…