- Tanárképző, pszichológia, grafológia… Hogyan kerültél kapcsolatba a hastánccal?
- Mindig emberekkel foglalkoztam, és a tánc is az egész életemet végigkísérte. Több volt számomra, mint hobbi, nagyon mélyen foglalkoztatott. Kipróbáltam a néptáncot, a rock and rollt, a hip-hop-ot, a latin-amerikai táncokat, a jazzbalettet. Túl sok energiát nem kellett befektetnem, belülről ráéreztem ezekre a táncokra. Mehettem volna fellépésekre, versenyekre, de ez nem vonzott. Alapvetően koreográfiaellenes vagyok. A zenének ritmusa, lelkülete, gazdag érzelemvilága van. Ha azonosulunk vele, átengedjük magunkat a felszabaduló érzéseknek, akkor önkéntelenül is elkezdünk mozogni a zene ritmusára. Az előre megszabott koreográfia kimerevíti a mozdulatokat, kizárja a spontán lendületet és az improvizáció által kínált mélységeket. Amivel most foglalkozom, az a lélek-testtánc, én neveztem el így. A szellemi háttere is az én hosszú évek alatt kifejtett munkám és megtapasztalásom. Egyszerűsítve nevezhetjük hastáncnak is. De különbséget kell tenni a show-elemekkel teleszőtt színpadi divat-hastánchoz képest. Ennek a táncnak sokkal mélyebbek a gyökerei, sokkal egyetemesebb annál, mint hogy kijelentsük, hogy Törökországból, Egyiptomból, stb. származik, vagy hogy kizárólag az arab kultúra része. A földrajzi határokat el kell felejteni, a kultúra ezeket nem ismeri. A lélek-testtánc ötvözi többek között a hastánc, a honfoglalás-kori táncok, az indián, indiai, afro-táncok elemeit. Ez a tánc hatalmas energia, ezt éljük át közben. Az energia bennünk van, a tánc ezt éleszti fel és forgatja meg. Másrészt maga a tánc is gerjeszt energiákat, illetve kívülről is kapjuk a tánc által. A zene csak egy jó értelemben vett eszköz, hogy mindezt előmozdítsa. A zene érzelmeket vált ki bennem, így könnyebben tudok megmozdulni. Egy idő után eggyé válok vele, így elindulnak az energiaáramlások. De a csend „hangjaira” is lehet táncolni. Gondoljunk csak a thai chi-ra, a lassított harcművészetre. Ott sem mindig zenére mozognak, hanem befelé figyelnek. Ez tulajdonképpen meditáció. A tánc is az egyik legősibb meditációnk. Az ember mindig táncolt a történelem során, minden kultúrában. A tánchoz tartozó legősibb zene pedig az, amikor ütjük a ritmust. Miért áll ez ilyen közel az emberhez? Mert benne rejlik a szívdobogás. Magzati korunkból hozzuk ennek a hangnak az emlékét. A ritmus maga a szívdobbanás. Ahogy a csecsemőt megnyugtatja az édesanyja egyenletes szívdobogása, úgy nyugtat meg minket a zene ritmusa. Az sem véletlen, hogy a fiatalok szinte transzba esnek a monoton diszkóritmusokra. A hastánc (lélek-testtánc)-ban is előjönnek az ősi mozdulatok. Ez a tánc fantasztikus felfedezés, egy hosszú folyamat. Minden egyes pillanatában érzed, hogy több leszel. Először is feltöltődsz energiával. Azután érzelmeket mozdít meg, kavar fel, mint egy meditáció, vagy egy reinkarnációs utazás. Sokat beszélgetek a lányokkal órák után, elmesélik az érzéseiket, élményeiket. Gyakran előfordul, hogy valakinél szemléletmód-váltás következik be, itt indul el a spirituális úton. Fontos, hogy az érzelmeket átéljük a táncban és az életben is. A fájdalmat, a rossz hangulatot is engedjük átáramlani magunkon. A kellemetlen élményeken gondolkodjunk el, hogy rájöjjünk, miért volt fontos számunkra az a tapasztalat. Lehet, hogy nem tudjuk azonnal összerakni a képet, a „kirakós játék” darabkái csak lassan kerülnek egymás mellé. Ez a stúdió is így született meg. 15 évvel ezelőtt költöztem Nagymarosra, és úgy gondoltam, soha nem fogok visszaköltözni a fővárosba. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy végül visszatértem, és itt, a Mester utcában alakítottam ki egy stúdiót. A lélek-testtáncon kívül tanítani fogok hastánc-aerobikot, színpadi táncos "trükköket" eszközökkel (fátyollal, dobbal, kéz-cintányérral, legyezővel), illetve pantomim-szerűen. Ez utóbbival azt szeretném megtanítani, hogy a tánc ne csak a testről szóljon, hanem a lélekről, az érzelmekről is. Keleti táncokat is tanítok majd, ezeknek a kifinomult mozgásrendszerét, energiáját szeretném átadni. További tervem a tánc a csend hangjaira, azaz a zene nélküli tánc. A külvilág zajait kirekesztem, és csak arra figyelek, hogy a bensőm mit diktál. Szeretném kipróbálni a tánctanítást siketekkel is. Őket nem könnyű megtanítani táncolni, mert a hallók nem tudnak mit kezdeni a siketek esetleges mozgáskoordinációs nehézségeivel. Én a saját világuk szerint szeretném megtanítani őket harmonikusan mozogni.
- Hogy állt össze a kép, ami miatt visszajöttél Budapestre?
- Magánéleti változás is közrejátszott ebben, nem úgy alakult a kapcsolatom, ahogy szerettem volna. Ám egy ideig nem jöttem rá, hogy be kell fejeznem. Korábban kizártnak tartottam, hogy visszaköltözöm Budapestre. Csakhogy a körülmények is folyamatosan változnak, és mi magunk is változunk, fejlődünk. Én híve vagyok a változásnak, ami lejárt, azt le kell zárni, el kell engedni. Ha egy idejétmúlt dolgot dédelgetünk, elszalasztjuk a lehetőségét annak, amivel foglalkoznunk kellene helyette. Ha egy lejárt párkapcsolatban élünk, és nem lépünk tovább, akkor a következő jobb kapcsolatot, az Igazit mulasztjuk el. Ha beleragadunk egy túlhaladott helyzetbe, akkor nem jutunk el a következő lépcsőfokig, ami minőségi változást jelentene. Ez mindenre igaz: párkapcsolatokra, munkahelyre, szellemi fejlődésre |
|
- Említetted, hogy koreográfia-ellenes vagy. Miért?
- Koreográfiára is szükség van, de nem szabad túlmisztifikálni. A koreográfia az irányítottság elfogadása. Ebből fakad az is, hogy nem merünk változtatni az életünkön. A koreográfia beidegződik, nem tudsz belőle kilépni. Bármilyen zenét hallasz, mindig ugyanazt a néhány lépést alkalmazod, és nem belülről fakadóan mozogsz.
- Kapsz visszajelzéseket arról, hogy a hozzád járók élete pozitív irányban változott?
- Igen. Van, akinek megjavult a párkapcsolata, de az is előfordult, hogy valaki kilépett a megromlott kapcsolatából, mert változtatni. Olyan is van, aki ugyan kínlódik, szenved a munkahelyén, de nem tud váltani, mert pénzt kell keresnie. Az ilyen helyzeteken átsegít a tánc. Az illető tudatosítja, hogy nem ez az életútja, nem teszi bele a lelkét, kívül rekeszti a negatívumokat. Együtt megkeressük, hogy miképp tud emellett feltöltődni. Itt együtt vagyunk másfél órát, ami nem sok a nap 24 órájához képest, mégis sok segítséget nyújt. A lányok az itt kapott élményeket a nap többi részében fel tudják használni.
Az élményt szeretném minél több lánynak átadni, de kitartás kell hozzá. Nem ígérem azt, hogy két hét után már látványos eredményeket lehet elérni. Egyéni, hogy kinek mennyi idő szükséges. Van, aki nehezebben oldódik, zárkózottabb, annak ez az út hosszabb lehet. Olyan is van, aki egyszer csak hirtelen megnyílik. Volt rá példa, hogy valaki „rút kiskacsaként” érkezett. Elhanyagolt volt, görnyedt, szürke. Eltelt egy kis idő, és elkezdett sminkelni, ékszereket viselni, frizurát csináltatott. Fél év múlva már egy bombázóval beszélgettem.
- A lányok a párkapcsolatukban hogyan tudják mindezt kamatoztatni?
- Egyrészt az érzelmek szintjén, másrészt a szexualitásban. A szex a nők és a férfiak számára is központi kérdés, ha nem működik, azért, ha jól működik, akkor meg azért. Mi itt tabuk nélkül beszélgetünk ezekről a kérdésekről is. Óra közben elmondom, hogy melyik mozdulat hogyan hat. Szexuális és erotikus energiákat is gerjesztünk. Az intimtorna, a mélyizomtorna, a callanetics is a hastánc elemeit használja fel. Ha a nő megtanulja, hogy hogyan használja helyesen ezeket az izmokat, javul a szexuális élete minősége. Nem feltétlenül azért érdemes hastáncra járni, mert a párja majd vevő lesz a fátylakkal ellejtett csábtáncra. Az itt elsajátított mozdulatokkal, az intim izmok edzésével viszont pozitív hatást lehet elérni az ágyban is. Ha egy nő megtanulja a csábítás, az erotika trükkjeit, a kedvese valószínűleg nem akar majd elmenni tőle. Egy férfit megszerezni könnyű, megtartani sokkal nehezebb.
- Milyen egyéb jótékony hatásai lehetnek a lélek-testtáncnak?
- Sokfajta egészségi problémára jelent gyógyírt. Szabályozza a menstruációs ciklust, csökkenti a menzesszel járó fájdalmat, megszünteti az inkontinenciát. Kiegyensúlyozza a női hormon-háztartást, serkenti a fiatalság- és örömhormonokat. Sok olyan lány esett teherbe, aki orvosilag meddő volt. Elkezdett táncolni, és én biztattam, ha szabadon áramlanak az energiák, felszabadulnak a blokkok, lesz kisbabája. Így is történt. Nagyon erős a hitem, és ezt átadom a tanítványaimnak. Van, akinek a szülést könnyítette meg a kapott energia. Az is csodálatos érzés, ha az anya zenére táncolva ringatja a kisbabáját.
De nem csak a női problémákra hatásos ez a tánc. A tapasztalatok azt mutatják, hogy oldja a feszültségeket, gyógyítja a depressziót, az idegrendszeri problémákat, a gerincferdülést, a sérvet, jótékonyan hat az ízületekre. Erősíti az immunrendszert, növeli a fájdalomküszöböt. Előfordult, hogy megállította a szemromlást, sőt javította a látást. Segít felismerni a betegségek lelki okait, felébreszti az egészséges táplálkozás iránt igényt, és még sorolhatnám.
Azt vallom, hogy az én táncom nem az egyetlen igaz út, hanem egy lehetőség a sok közül. Akinek erre van szüksége, az eljut hozzám. Nekem ez a választott utam. Segítek a lányoknak a szemléletmód-váltásban, abban, hogy egyedül is tudjanak továbbfejlődni. Nem csupán a szereplés motivál, alázattal, tisztelettel, szeretettel teszem a dolgom. Megköszönöm a lehetőséget, hogy átadhatom a tudásomat, és részese lehetek azoknak a csodáknak, amelyek ebből születnek. Szerző: Léhner Zsuzsa
Fotó: Gál György
|
|