A virág a víztükrébe néz, és az megkérdezi tőle: mit látsz?
- Megannyi tündöklő szépséget látok, ami megigéz.
Így éreztem, amikor rám talált a hastánc. Olyan volt mint egy varázslat, a Világ csodáit életre keltette bennem és csak táncoltam, táncoltam önfeledten, szabadon.
Mindazt amit átéltem, annyi örömöt adott nekem, és számtalan lehetőséget kínált, hogy tudásomat megszerettem volna osztani másokkal is. Így indultam el, hittel és szeretettel azon az úton, amit magam alakítottam és formáltam olyanná, amit most megmutathatok Neked.
Ez egy kalandozás a hastánc varázslatos világában, őszinte tükörkép arról hogyan látom, tanítom, és élem meg minden szépségét.

Több mint tizenöt éve tanítok, amit megköszönök sorsomnak, de köszönettel tartozom tanítványaimnak is, mert megélt csodáik, elragadó, gyönyörű táncaik, őszinte gondolataik nélkül nem lehetnék hiteles, sem önmagamnak, sem pedig másoknak, és bizonyos abban, hogy jó úton járunk.