Szeretem ezt a monumentális, páratlan alkotást, és többször is megnéztem Ópusztaszeren. Az őseinket felidéző festmény gondolatokat és érzelmeket ébreszt bennem, és nemcsak azokat, amiket nemzetem iránt érzek.

Végigjárva a körképet, minden részletének üzenete megérint. Legtöbbet mégis a "Lóáldozat" című jelenetnél időzök, és elmerengek.

Különös hatással van rám ez a momentum, életre kelnek a vásznon lévő szereplők, mintha magam is részese lennék már az eseményeknek. Táncolok, hallom a zenét, érzem lenge ruhám finom kelméjének lágy suhanását, ahogy lépéseimet követve simogatják testemet. Látom a sámán átszellemült arcát, és érzem az áldozati oltár felöl felszálló füst illatát.
Egyre súlytalanabb vagyok és visszatalálok az idők kortalan szellemébe, és minden NŐ táncába. Az energiák áramlásába, ahol a férfi és a nő, test-lélek energiái összefonódnak és erősítik egymás imáit.

A Feszty körkép gondolatokat ébreszt bennünk. számtalan kérdésre a választ lelkünkben.

Elődeinken, történelmünkön elmerengünk, de érdemes egy kicsit elgondolkozni azon is, hogy gyönyörű néptáncainkban felidézzük hagyományainkat, de a múltunk is megjelenik maradéktalanul bennük? A tájegységek szerint más-más formát öltő néptáncok előtt vajon mit és hogyan táncoltak ősi asszonyaink, és hová lettek ezek az ősi táncaink? Hová lettek a férfi táncok, és mi nők vajon miért vonzódunk olyannyira az egyre népszerűbb hastánc műfajához? Nyílván nem csupán azért, mert az 1893-as chicagói világkiállítás óta elterjedt orientális tánc vonzóvá tette a számunkra.
Minden hastánc mozdulat közel áll hozzánk, és amikor táncoljuk, akkor a hastánc a sajátunk, érezzük milyen mélyről, és belülről fakad. Olykor elemi erővel tör elő belőlünk. Ezek a mozdulatok belénk vannak "kódolva", és sejtszinten hozzák vissza ősi-egyetemes tánc emlékeinket. Igen! Ismerjük ezt a táncot, belőlünk, nőkből árad. Lelkünk érzi, tudja, ezt sugallja nekünk, sőt ráébreszthet arra, hogy a hastánc őse a mi kultúránk része is volt. Minden nő táncában ott volt, ott van ma is, és közvetíti az ősi és tiszta teremtő női energiákat.
A tánc ima, szentség.

Amikor mindezt megéljük, már nem vágyunk másra, csak újra és újra erre.
Nagy szükségünk van rá, de elmélyülni lélek-táncainkban, és ezt az utat végig is járni nem mindig olyan egyszerű. Egyszerűbb és gyorsabb sikerélményt ad a koreográfiák világában megtanult hastánc, csábító a színpad, a csillogás, de az átlényegülés imává nemesült táncainkban, önmagunk belső utazásainak átélése és rátalálás Isteni lényegünkre, van akinek még fontosabb.

Néhány szó a körképről:
Feszty Árpád és festőtársai által alkotott "A magyarok bejövetele" címet viselő körképet, először 1894. májusában, 116 évvel ezelőtt tekinthették meg az érdeklődők. A festmény eredetileg Budapesten, a mai Szépművészeti Múzeum helyén, egy kör alakú épületben volt elhelyezve, de az épületet az említett múzeum építése miatt lebontották.
A körkép egy londoni világkiállításról visszatérve, idehaza méltatlan körülmények közé került, és a Városligetben egy "ideiglenes" faépületben volt látható. A második világháborúban bombatalálat érte a faépületet, a körkép is súlyosan megrongálódott.

A festmény sokáig hánykolódott, és 1974-ben határozták el, hogy felújítása után Ópusztaszeren, az épülő Nemzeti Történeti Emlékparkban méltó helyére kerülhet az egyedülálló alkotás. 1995. augusztus 1-jén nyitották meg újra a panorámaképet a látogatók előtt, azóta is az Emlékpark legfőbb látványossága.