| |
|
Repüljön hát a tánc, fel a magas égig!
Teremtő Szeretet szíve közepéig. |
Rezdüljön a zene táncosok testén át,
kösse össze velük angyalok világát.
Dörgő dob vigyen el Földanya ölébe,
az Ő Befogadó tárt Szeretetébe. |
Legyek híd Ég és Föld szeretete között,
nyitott szívem legyen, mi mindent összeköt. |
És akkor a Létben megfogan az Öröm! |
Hogy ebben részt veszek: |
Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
|
|
Köszönet Sháminak és a társaknak!
Amikor a kezek nem tudják a következő ütemet és a lábak nem ismerik a következő lépést. Csak érzik. Éld át velem. Ilyen. |
Tíz ujjad megrezdül, dob halkan megzendül.
Tíz ujjam hajamban, emeli kacéran.
Mi jön most?
Csípőm lágyan moccan, vágy ébred a dobban,
tíz ujjad követi, ritmust halkan veri.
Mi jön most? |
Dob hangja hívón szól, Asszony hát válaszolj: hogy legyen?
Ősnémber, háremhölgy, papnő, szűz menyasszony...mit táncolsz?
Benned él, benned van, benned lesz...dobommal ébresztlek.
Engeded? |
Engedlek csípőmbe, gyomromba, szívembe - érezlek.
Érezlek, léphetek, hullámzó fergeteg, emelkedő kezek, kapcsolódó szemek...
Áldjatok Istenek! Mert megyünk! |
Feldübörgő dobban, férfi-erő robban, ritmusunk már közös,
most hozzám könyörögsz?
Táncoljak?
Hajlok és remegek, parancsoló kezed dob szaván hová visz? |
Hol járunk, nincsen, a végtelen kísér, hallod a dallamát?
Csak kezek és dobok, férfiak, asszonyok...mi zenél? |
Csuklóm simítása, derekam hulláma, csak lassan, csak halkan
ahogyan álmunkban - táncolok.
Így dobolj!
Most te kövess férfi, meg mered-e élni lágyságom erejét? |
Feltörő édesség, gyorsul a ritmusunk...
Ki kezdte, követte, dobolta és lépte? |
Mi vagyunk. Táncolunk. |
|