Három-négy éve kezdtem el táncolni nálad. Volt némi előéletem hastáncból - de valahogy mindig megszűntek azok a helyek ahová jártam. Talán éppen azért mert, hozzád kellett hogy irányítsanak "valakik" - mégis nálad tanultam meg az alapokat. Eleinte kínokat okozott a bevezető tánc is, annyira szégyelltem magam. Tulajdonképpen az volt a célom hogy kétballábasból feltornázzam magam kezdő szintre. Most már imádom. A tánc hatására aztán fenekestül felfordult az életem. Felfedeztem és elfogadtam önmagamat, öntudatosabb lettem. Rájöttem hogy egy érett női test mennyivel szebb tánc közben - is! - mint egy soványka kislány test, amit a média szépségideálként belénk szuggerál. Másképp öltözöm, vállalom a nőiességemet. Szoktad mondani, hogy a mozdulatok bennünk vannak, csak elő kell hívni. Milyen igaz ez! Olyan mozdulatok, amiket évezredek óta öröklünk ősanyáiktól. Az egyes prűd vagy a túl szabados szemléletmódok teljesen összezavarnak bennünket, nem csoda, ha mi nők meghasonlottunk. Mennyi bajnak és boldogtalanságnak a forrása ez! Pedig a férfiak is vágynak a szépségre, az erotikára és érzékiségre a nőből.

Mindenesetre az én párom hálás neked Shámi, azokért amiket tanítottál. Azt is nagyon szereti ha táncolok neki, csillog tőle a szeme. Pedig ha tudná, hogy mennyit tanulhatok, fejlődhetek még! De ez is azt bizonyítja, hogy minden mozdulat már a miénk és már használható.

Szeretem hogy nálad nem kell a jobb és bal oldalra, mint irányra koncentrálnom, ez is egy módja a korlátok ledöntésének.

Hetente egyszer a keleti zenével, hastánccal, színes ruhákkal és csörgő ékszerekkel a női "szakasz" elröppen egy mesebeli világba, ahol mindannyian hercegnők lehetünk és ez feltölt bennünket erővel. Aztán tovább visszük magunkkal a hétköznapokba ezt az "energia kisugárzást" és ott lebeg körülöttünk, mint a parfüm illat...