Már közel egy éve járok rendszeresen Shámi Hastánc (lélek-testtánc) óráira és a hétvégenkénti Örömtáncokra.
Mert jól érzem ott magam, mert jó a társaság, mert szeretek táncolni!
Ez mind igaz, de a közhelynek tűnő érvek mellett azonban érdemes elgondolkodni a mélyebben rejlő dolgokon is, az igazi tartalmakban, a valóban belülről jövő érzésekben, melyeket talán még saját magának sem fogalmaz meg az ember pontosan.
Ezt most mégis megteszem! Hátha ezzel segíthetek az út megtalálásában azoknak, akik többre vágynak a felszínességnél és értéket keresnek másokban és önmagukban is! Ráadásul kitartóak és hajlandóak is tenni ezért...ezért a csodáért, ami igazából bennünk rejlik!
Ez a tánc - hastánc. Magában már ez is különleges. Ringó csípők, kecses mozdulatok, különleges ruhák.
Igen, vonzott, megfogott a varázs!! Én is ki akarom próbálni - fogalmazódott meg bennem. Az ötlet és a megvalósítás között azonban hosszú évek teltek el.
Igen, mert szégyenlős voltam, tele gátlással, mert azt hittem, hogy nem tudom megtanulni ezt a táncot, nem vagyok elég jó a feladathoz!

Shámi tudásával, kedvességével azonban lassacskán levett a lábamról. Óráin hamar feloldódtam, nem számított semmi, csak MI. A magával ragadó légkör megteremtette, hogy befogadjam az új impulzusokat, kitárjam a lelkem, és egyre nyitottabb legyek a Világra! Erre vártam egész életemben, most megtaláltam, amit kerestem, és amire titkon vágytam!
A lélek-tánccal ugyanis nemcsak a test, hanem a szív is táncol. Mivel minden kölcsönhatásban van egymással: ha ellazul a test, a lélek is, és ez fordítva is igaz. Sokszor ugyanis a lélekhez vezető út a testen keresztül nyílik meg!! Egy-egy táncban az éppen aktuális érzések öltenek testet, mert ez a mozgás ugyanis teljesen improvizatív.
Az órákon mindig átéljük a szárnyalást, az Örömtáncokon pedig még hatványozottabban repül szabadon a gondolat, az önismeret szárnyán.
Igen, már közel egy éve táncolok, hastáncolok, lélek-testtáncolok.
Megváltozott sok minden...
Még szorosabb kötelék...
Összetartozás...
Szeretet...
Már ki merek állni a szórakozóhelyeken akár a táncparkett közepére is, hogy tánctudásommal elkápráztassam a "közönséget" és megörvendeztessem saját magam. És ez még csak a legkisebb "hozadéka" ennek a táncnak!!! Testi és lelki pozitívumokról, változásokról is beszámolhatok. Többek között nőiesebb, magabiztosabb lettem. A tánc segítségével az utcán kihúzva, egyenesen járok, nem lesütött szemmel. Többet mosolygok, nem idegeskedem feleslegesen. A sikerek megtanítottak arra, hogy bízzak önmagamban, küzdjek a célért, mert ha igazán akarunk valamit, elérhetjük!

Úgy érzem, értékes vagyok, igazi egyéniség. Örülök az életnek, a szép tájaknak, a jó ételeknek, a barátaimnak. Az apróságoknak tűnő élmények színesebbé és boldogabbá teszik mindennapjaim. Elengedem magam (jó értelemben) és őszintén figyelek másokra, a természetre és saját magamra. Az összhangra törekszem, feszültségek nélkül. Egyre jobban megismerem önmagam, kezdek kinyílni, kivirágozni, mint a téli álomból ébredő virágok.
Egy darabot otthagytam a szívemből.. Ez nem is lehetne másképp, hiszen annyi mindent kaptam Shámitól. Nem is lehet szavakba önteni!!! Büszke vagyok arra, hogy a tanítványa lehetek!!!
Talán még soha nem köszöntem meg (eléggé) fáradozását, figyelmét, szeretetét, ami felém irányul. Hálás vagyok érte, mindannak, amit értem tett!!!
Igen, ő az Anyukám is egyben!!! Szeretem és köszönöm neki, hogy van nekem!!! Hogy fényt hoz az életembe és más életébe is! Igazi tanító ő, és édesanya, barátnő is egyben!!!