Közel 3 éve járok Shámi-hoz táncolni. Mit jelent nekem a lélek- testtánc, amit Shámi tanít? Én zárkózott embernek tartom magam. Kisgyerekként, tinédzserként sokszor ültem otthon a négy fal között egyedül, magamban olvasva, videót, vagy TV-t nézve. Többre becsültem ezeket, minthogy társaságba járjak.

Bezárkóztam. Én voltam a társa önmagamnak.

Ez mára már ennek a táncnak hála teljesen megváltozott. Miben? Mit adott nekem ez a tánc? A pozitív hatását igazán most kezdtem felfedezni magamon. Kinyíltam. Elkezdtem szeretni magam. Élvezem az emberek társaságát.
Ez a tánc megtanított az önkifejezésre, arra, hogyan tudom a táncmozdulatokkal kifejezni azt amilyen én vagyok, amit a zene hallgatása közben érzek.

Olykor szomorúságot, melankóliát, örömet, bohóságot, szépséget, erotikát. Ahogy meghallom a zene ütemét, megmozdul a testem. Az ujjaim megrebbennek, a csuklóm felemelkedik, a karom hullámot vet, a mellkasom megemelkedik a csípőm bemozdul, az arcom átszellemül. Hagyom, hogy az energia áramoljon a testemen keresztül. Ezek az érzések bármilyen zene hallgatása során ösztönösen előjönnek. Több táncot is kipróbáltam és most is élek halok értük, de csak ebben a táncban érzem igazán szabadnak magam. Szeretem, hogy improvizálunk.

Járok olyan táncórára is, ahol koreográfiát, egy egész mozdulatsort kell begyakorolni. Sokszor érzem azt, hogy egy-egy mozdulat nem nekem van "kitalálva". Valahogy nem áll rá a testem. Ilyenkor rosszul érzem magam, elkeseredek, elmegy az önbizalmam.

Shámi óráin soha nem érzem ezt. Tudatosult bennem, hogy a zene mindenkiből más érzéseket vált ki, vagy ugyanolyan érzéseket, de maga a táncmozdulat, illetve az érzelem kifejezése mindenkinél más testrész bemozdulását eredményezi. Ettől olyan szép és egyéni. Mit adott nekem ez a tánc? Magabiztosságot és több nyitottságot és azt, hogy ebben a szösszenetben nyíltan ki merem fejezni, lemerem írni az érzéseimet ezzel a tánccal kapcsolatban.